Kyo halálra rémít a
telefon hívásával.
Toshit alig tudom
levakarni magamról. Nem mintha probléma lenne, de szerintem kis énekesünk nem
akarta még elmondani, mi történt. Mindegy, szerelmem addig nyaggat, míg végül
öt is magammal hozom.
Kyo a fürdőből kiált ki. A
látvány lesokkol, egy pillanatra földbe gyökerezik a lábam. Toshi eszeveszett
szónoklata térit észhez. Abban biztos vagyok, hogy Kyo nem csinálna ilyet. Azok
után, ahogy ö kinézet. Nem hiszem, hogy nagyon bántana valakit ugyanúgy.
- Toshi, nyugodj le! –
ültetem le a nappaliban.
- De hát, amit csinált!
- Nem Kyo tette, különben
nem hívott volna fel.
- És ki ez a srác?
- Ő Nio. Részleteket én se
ismerek, de Kyo befogadta pár hete, azóta egész jól kijönnek.
- De mégiscsak!
Kyo félbeszakítja a
beszélgetést.
Végül a korház mellet
döntünk. Felhívom az egyik ottani ismerősöm. Mindig ö foglalkozik velünk, ha
épp be kell mennünk. Teljes diszkréciót vállal.
Minden flottul megy. Még
Niót haza is vihetjük.
Toshi nagyon csúnyán néz
Kyóra. De most ez a legkevesebb.
- Menjünk haza – tolom az
ajtó felé. – Holnap próba.
- Mi történt a fiúval? – kérdezi kedvesem, mikor
beszállunk a kocsiba.
- Valaki megerőszakolta.
- Kyo...
- Mellette lesz, és segíteni fog neki megbirkózni
vele. – mondom, és gázt adok.
- Nem szeretnék még hazamenni - szólal meg
váratlanul. - Nem mennénk el sétálni?
- Hova?
- Akárhova.
Toshiya kibámult az ablakon az éjjeli városra.
- Tudod, akármilyen civilizáltak is az emberek,
vagy legalábbis annak tartják magukat, mégis megtörténhetnek hasonló esetek.
- És ez borzalmas, hisz nem csak a test, de a lélek
is összetörhet.
- Azt az egyetlen lelket majd az énekesünk újra
összerakja.
- Szeretlek - fordult felém Toshiya, egyenesen a
szemeimbe nézve.
- Igen, tudom, hogy szeretsz – fordítom tekintetem
vissza az útra.
Azonban a sétából nem lesz semmi, mivel Toshiya
elaludt. Így hazahajtottam, és felkeltettem, míg bementünk, aztán ágyba dugtam.
Azonnal visszamerül az álmaiba.
Magamhoz vettem egy jegyzetlapot és tollat, majd
kiültem az erkélyre. Nem volt hideg, így megtehettem. Nem bírtam volna aludni,
így nem is igazán próbálkoztam. Hátradőltem a hintaágyban, így a szemem elé
tárult a csillagos ég.
Aznap is ilyen szép este volt négy éve, mikor Kyo
felhívott. A hangja rekedt volt, zavarodottan beszélt, alig tudta elmondani,
amit akart.
- Értem tudnál jönni? - mondta, csaknem suttogva. -
De a többiek ne tudjanak róla, rendben? Kérlek, csak siess és gyere értem.
Azonnal az általa mondott helyre mentem, ami
nagyjából a város közepén lévő park egyik eldugott padja volt. Fogalmam sem
volt akkor, hogy miért ment volna oda. Összeverve, véresen, alig állva lépett
elő egy fa takarásából. A lámpa sárgás fénye pedig még borzalmasabbá tette a
valóságot.
- Segíts - mondta.
Felocsúdva a döbbenetből siettem hozzá, és fogtam
át a derekát. Felszisszent.
- Kegyetlenül fáj mindenhol, így lehetne
gyengédebben.
- Mi történt? - kérdeztem támogatva őt a kocsi
felé, ami legalább öt perces sétát jelentet.
- Megerőszakoltak - mondta ki a kegyetlen
valóságot. - És kurvára dühös vagyok, amiért ez megtörténhetett. Baromira nem
nézek ki lánynak! - törölte le az árulkodó könnycseppeket.
- Tudod, hogy ki volt?
Csak megrázta a fejét.
- Bekötötte a szemem, és össze a kezeim... valami
szert is adott... Kaoru, tüzeltem, mint egy kutya, ugyanakkor teljesen
undorodtam is a helyzettől. Kiabáltam, míg be nem rekedtem... Miért kellett
nekem erre jönnöm? Ha nem... ha másfele megyek... - csuklott el a hangja.
- Te nem tehetsz semmiről. Elviszlek a kórházba, ott majd helyrepofoznak.
- Mi lesz a bandával, és a közelgő fellépésekkel?
- Ebben az állapotban nem sok mindenre vagy képes.
A média viszont nem tudhatja meg, mi történt veled, rendben? Ez leginkább a
saját érdeked, mint a csapaté.
- Gondokoltam. Kaoru, azt akarom, hogy az a szemét,
aki ezt tette, az pusztuljon el. Meg akarom ölni, mert ezt tette velem. Úgy
érzem, hogy elvették a szabadságom, félek, hogy ez még egyszer megtörténhet.
- Ilyen soha többé nem fog előfordulni. Mi négyen
leszünk az őrangyalaid, mit szólsz? Képzeld csak el a következő fellépésünkön
angyal cosplayesek leszünk. Toshiya és Shinyának tetszeni fog. Nem fogjuk
hagyni, hogy akármelyikünknek is nagyobb baja legyen holmi megfázásnál.
- Ígéred?
- Az életemre.
„A történelem megismétli önmagát” - írtam le a papírlapra. Kyo esetében
nem derült fény eddig, hogy ki lehetett az elkövető, de most... Nio esetében
talán van remény.
Mindössze be kell vetnem a kapcsolataimat. Ha szerencsénk lesz,
legalább Niónak igazságot tudunk szolgáltatni.
- Egy hullócsillag - hallom meg Toshiya fáradt
hangját mögülem. Felülök, hogy leülhessen mellém, ám inkább az ölemet
választja.
- Mit fogsz csinálni? - kérdezte. - Holnap Kyo nélkül nehéz lesz
próbálni, és lassan itt a koncert is.
- Nem tudom - túrok a hajamba. Gondterhelten
figyelme az eget.
- Ugye mindent megteszel, hogy megtudjuk, ki volt a
tettes? - fordult velem szembe a gitáros. - Kyo hogy viseli?
- Látszólag jól. Segíteni fognak egymásnak, habár
Nio akaratlanul is, de ezt teszi.
- Kívánj valamit - mondom Toshiyának, figyelve a
hullócsillagot.
- Kívántam, de most téged szeretnélek - nyalja meg
az ajkait.
- Ez teljesíthetőnek tűnik - ültettem magammal
szemben lovaglópózba.
Azonnal vadul kezd csókolni, és egy pillanatig
elgondolkozom, mégis mikor szeretkeztünk utoljára, hogy ennyire ki van éhezve.
És ha az emlékezetem nem csak, akkor nincs két napja. De ki a fene törődik most
ezzel? Húzom magamhoz még közelebb, míg másik kezemmel a felsője alá nyúlok,
belemarva az érzékeny bőrébe. Felszisszent, főleg hogy mindkettőnk ajka véres
lett.
Vágyban égő szemekkel húzta le rólam a felsőimet,
válaszként letéptem róla a vékony pólót.
- Látod, Kaoru, ezért szoktam sokat vásárolni -
jegyezte meg, elhallgattatom egy birtokló csókkal. Pihegve válik el tőlem.
Ajkaimmal áttérek nyakára. Ujjaimmal a mellbimbóját morzsolgatom, míg nem
teljesen kemény lett. Hátravetette a fejét, amikor jobb kezemmel kicsatoltam az
övét, és kiszabadítottam merevedését a nadrágja fogságából, ám azzal a
lendülettel vesztette el az egyensúlyát, és esett volna hátra. Gyorsan
átkarolom derekát, visszarántom magamhoz
- Ezt talán a
szobában kéne folytatni - suttogom vágytól fűtött hangon. Csak bólint. Ölbe
kapom. Lábait körém fonja, ágyékunk összeér. Élvezettel nyögök fel. Nem jutunk
messzire csak a nappali szőnyegéig. Ott hanyatt döntöm, ahogy elterül alattam,
máris keményebb vagyok. Vad csókjaimat nyögésekkel díjazza.
- Lassíts –
lihegi.
- Te akartad
– somolygok a köldökébe. Sokkal finomabban folyatom lefele utamat. Nagyívben
kerülve, amúgy igen is ágaskodó férfiasságát. Lehúzom róla a nadrágot, végig
csókolom belső combját. Remegések sora fut végig rajta. Élvezettel kínzom még
egy kicsit, erre belemarkol a hajamba, és férfiasságához húz.
- Nem azt
mondtad, hogy lassabban? – incselkedem. Csak felmordul. Ahogy számba fogadom,
felnyög. Nyelvemmel megőrjítem, tudom, nagyon jól. Érzem, ahogy végigfut rajta
a remegés, megfeszül, és számba élvez nevemet nyögve. Imádom a hangját. De nem
eresztem. Újra felhergelem.
- Kaoru –
nyüszít.
- Igen,
kedves – hajolok közel ajkaihoz. Rámar számra, és vadul csókol. Lábai újra
átkarolják derekam így ösztökélve.
- Még fel
vagy öltözve – lepődik meg, mikor megérzi domborodó nadrágomat. – Ezen könnyen
segíthetünk – átfordít. Hagyom. Lecincálja nadrágomat, jólesik, hogy végre
kiszabadulhatok. Fenekét masszírozom, és bejáratánál körözök, de tudom, hogy
még hiányzik valami. Nem akarok neki fájdalmat okozni, de ha nem hagyja abba
mellbimbóm rágcsálását fogok. Hirtelen ülök fel, és vonom magamhoz egy csókra.
Állásba
ügyeskedem magunkat. És végre eljutunk a szobáig. Ledöntöm az ágyra, közben fél
kézzel már az éjjeli szekrény tetején maratok.
Együtt létünk
összeszokott, mégis olyan, mintha első alkalom lenne, ugyanúgy vigyázok az én
drága Toshiyámra. Minden mozdulatomra, érintésemre felel. Élvezem, hogy örömöt
szerezhetek neki, és ezzel ö nekem szerez örömöt.
Immár tisztán,
és fáradtan bújik hozzám és alszik el. Még egy picit figyelem kisimult békés
arcát, a mosolyt szájzugában. Még egy röpke csókot lopok tőle, még jobban
magamhoz húzom, és én is elalszom.
Reggel
kipihenten érkezünk a PSC-be-be.
Persze a
próba sem sikerül, úgyhogy mindenki hiányolja Kyo perverz vicceit.
A főnök is
betalál, hogy miért nincs itt Kyo. Nagy nehezen kivágom a kis énekest, hogy ne
nagyon egye meg a fejét legközelebb.
Végigszenvedjük
a papírmunkákat, meg a szám összeállításos mizériát, de azt inkább elnapolom.
Holnap már Kyo is jön. Vele egyszerűbb.
- Menjünk
haza – döntök délután kettő fele. Ezt nem lehet bírni. Össze szedelöcködünk, és
mindenki a maga útjára tér.
Otthon még
találok pár fontosabb kérvényt, szerződést, miegyebet.
- Most ne a
papírjaiddal szöszögj – kényeskedik kedvesem.
-De… -
ellenkeznék, erre szimplán befogja a számat. Ajkai édesek, feltüzeli vágyamat.
Sajnos, nem
sajnos a papírok érdektelené váltak számomra, csak ezt a démoni szeretőt akarom
kielégíteni.
Izomlázra
ébredek. De rég is volt már ilyenem. Toshiya teljesen kifacsart este.
- Korházi
eset vagy – sóhajtok miután kiverekedem magam az ágyból. Kávéval ébresztem.
Nagyon nehezen kell. Azért ö is el tud fáradni egy idő után.
A próbán már
Kyo is ott van, de ideges, és nem tud koncentrálni.
- Kyo –
lengetem meg előtte a kezem. – Írd már össze a számlistát – tolok elé egy papír,
és a számok sorát amiből választhat.
- Mi? Jó –
nyögi ki, és megpróbál a papira koncentrálni. Látom, hogy nem megy neki.
Hangos
csörömpölés a dobok felöl, és Shinyát nem látom.
- Mi a franac
– rohanok oda. Dobosunk kipirult arcal zihál a földön.
- Shini –
emelem meg. Teste mintha lángolna. Végre kinyitja szemeit. Láztól ködös
tekintete nem fókuszál.
- A próbának
vége – szól be a főnök.
- Mi? – hogy
kerül ide a menedzser? És miért ilyen engedékeny?
- Vidd haza
Shinyát, egy hétig kaptok kényszer pihenőt intézetek el mindent, különben nem
álok jót magamért, hogy ellógjátok a próbákat – azzal becsukja az ajtót.
Mintha nagyon
el kéne lógnunk, szerintem igen is jó időben vagyunk, minden flottul megvan.
Csak nem kellett volna az a Nios esett, meg most Shinya láza sem. De akkor se
vagyunk lemaradva.
- Hallottátok.
- Segítek
hazavinni – szól Kyo.
- Menjél
nyugodtan – intem le. Toshi nyitja az ajtót addig Die és Kyo összeszedték a
cuccainkat. A parkolóban bepakoljuk Shinyát a kocsiba. Elköszönés és irány
haza.
A dobost
ágyba dugjuk.
- Ennél
többet jelenleg nem tehetünk. – motyogja Toshi.
- Kyo
hazament Nióhoz – konstatálom, egy sms érkezett tőle.
Még maradunk
estig hátha magához tér. Toshi főz valami ehetőt, hogy mikor magához tér ne
kelljen vele foglalkoznia. Gyógyszereket is kikészítjük.
- Nem megy
lejjebb a láza – mérgelődöm – Miért nem?
Ekkor beront
valaki a lakásba. Az még hagyján hogy beront, de átgázol rajtam, és úgy ugrik
Shinyára, mint egy fuldokló az utolsó mentőövre.
- He?
- Shinya! – kiáltja
kétségbeesetten. Most hogy végre megnézem magamnak, rájövök, hogy ismerem ezt
az idegent.
- Ruki? –
kérdezem, hátha nem érzékelem jól.
- Mért nem
raktátok hűtő fürdő alá? Úgy lángol, mintha egy vulkán lenne.
- Mit keresel
itt?
- Vártam rá,
de nem jött és még a kocsiját se találtam erre Kai szolt, hogy haza lett küldve
a banda. És hogy Shinya beteg. – darálja, közben felnyalábolja a dobost, és
kiviszi a fürdőszobába. Úgy mozog a lakásban, mintha minden zugát ismerné.
- Ki jött? –
kérdezi Toshi kilépve a konyhából.
- Ruki – nyögöm.
Még nem léptem túl a megdöbbenésemen.
- Szóval nem
tudtad – mosolyog rám fölényesen.
- Mit?
- Hogy Shini
gyengéd érzelmeket táplál egy másik banda énekese iránt? Pedig olyan nyilvánvaló
volt, hogy együtt mennek haza, sőt még át is jár hozzá lazító fürdök meg mi egyéb.
- Micsoda?
- Te ezekről
nem tudtál?
- Te honnan
tudsz ilyeneket?
- Hát nemcsak
ők szerelmesek – kuncog. Na elegem van. Mi a jó fene folyik a hátam mögött.
Arcomra lehet írva minden bennem kavargó érzelem.
- Nyugi nem
fog a banda rovására menni – simogatja meg az arcom. – A mi kapcsolatunknak se
látta kárát a társaság, pedig aztán nagyon ellenkeztél.
- Nekem
fontos a Dir en Grey.
- Mint
mindnyájunknak – húz magához közelebb egy forró csokra.
- Ne itt
nyáladzatok – szól egy reszkető hang.
- Bocs Shini
– nézek a dobosra, már törülközőbe csavarva reszket.
- A
gyógyszerek kikészítve, a kaja a hűtőben, vagy a fazékban – sorolja Toshi –
Szép estét – azzal karon ragad és kiráncigál a házból.
- Ez mire
volt jó?
- Nem vetted
észre, hogy nem kellünk oda?
- De.
- Akkor ne
nyafogj, hanem menyünk haza van egy szabad hetünk – ezt a perverz mosolyt az
arcán. Uh kemény éjszakáknak és nappaloknak nézek elébe. Tuti izomlázzal meg
spékelve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése