22. fejezet: Die pov

Minden visszatér a rendes kerékvágásba. Mondjuk Kaiéknak elkezdődött a koncert sorozatuk, mégsem aggódom, nem mennek olyan messzire és olyan sokáig, mint mi.

Kocsiban ülök és megyek boltba, mikor egy igen ismerős egyén fut velem párhuzamosan. Lehúzódom.

-Mit keresel itt? - állítottam le a kocsim az út szélén. Ostoba módon eszembe jutott, lehet, hogy valamilyen speciális edzést tart, és csak zavarom, amikor nagy nehezen megszólalt.

- Kérlek, azonnal vigyél... a koncert helyszínére... – nyögi, és már be is ül mellém. Becsatolta a biztonsági övet is, még mindig csak bambán nézem őt.

- Indulj már, kérlek! Már rég elkezdődött a koncert!

- Milyen koncert? - kérdezek vissza.

- A miénk, kérlek, indulj már el! - futották el könnyek a szemét. Azonnal gázt adtam.

- Hogy kerülsz ide, ha fellépés van?

- El kellett mennem a húgomért a város túlsó felébe röviddel a koncert előtt. Úgy számoltam, hogy visszaérek, ám dugóba kerültem - foglalta röviden össze a vele történteket. - Otthagytam a kocsim az út szélén, és gyalog indultam el, egy kocsi sem vett fel.

- Még legalább tizenöt perc, míg odaérünk, és nélküled... biztos, hogy lefújták - mondom szomorúan.

- Nem, az nem lehet! - sápad el, már-már azt hittem, hogy zokogásban tör ki, vagy épp elájul. - Nekem... nekünk végünk akkor.

Meg érkezünk a hátsó ajtóhoz. Simán beengednek még engem is. Bár azért megdöbben a fickó, hogy mit keres itt a Diru gitárosa. Meg hogy kerül a Gazette dobosa ide, mikor épp a színpadon kéne lennie.

Bejutunk a színpad mellé. Az egyik szervező dermedten figyel minket.

- Hogy jussak fel oda észrevétlenül? - tördeli idegesen a kezét Kai. Azonban egyelőre lekötött Shinya, aki a dobok mögött ült, és játszik. Észrevehető egy avatott szemnek, a fények meglehetősen kerülték őt, és még egy felső is volt rajta, aminek a kapucnija teljesen az arcába volt húzva.

Ám én tudtam, hogy az ott fent Shinya. Egyrészt és talán legfontosabb tény a mellettem álló dobos volt, másrészt hallható különbség volt a játékban. Ami úgy láttam, hogy senki másnak nem tűnt fel.

- Mi következik most? - fordultam a szervező felé, aki látszólag tátott szájjal bámulta hol Kait, hol a dobost fent a színpadon.

- Van otthon valaki? - integettem előtte, mire megrázta a fejét. - Mi jön most? - tettem fel újra a kérdést.

- Elsötétül a színpad öt másodpercre, majd jön a következő szám. Uram, ha ő itt van - mutatott a dobosra – akkor ki van a színpadon?

- Kai, azonnal vedd le a felsőd! - utasítottam a függöny mögül. - Miért? - kérdezte.

- Öt másodperced lesz, hogy felszaladj és helyet cserélj Shinyával - mondtam neki, mire azonnal levette a felsőit, épp jókor, ugyanis már csak az utolsó hangok voltak hátra a számból. Kezembe nyomja felsőjét és ugrásra készen vár.

Aztán elsötétült minden, nehéz csönd ereszkedett az egész helyre. Érzem, hogy Kai eltűnik mellőlem.

A következő pillanatban hirtelen fényesség öntötte el mindent, és elhűlve lehettem tanúja annak, hogy Shinya miképp vágja magát hasra Kai mögött, még takarva a dobogó által.

A valódi dobos belekezdett a következő számba, mintha végig itt lett volna, csak levetette volna a felsőjét. Senki semmit nem vett észre… látszólag, ám Rukinak megbicsaklik a hangja, amikor észreveszi, hogy most már Kai játszik.

A következő hibát akkor vétette, amikor egészen hátrament, hogy a figyelem a gitárosokra terelődjön, mivel ekkor vette észre a kuporgó Shinyát. Egek, még a mikrofont is elejtette, ami dobhártya szaggató hangként hallatszott a hang sírókból.

Nem lettem volna barátom helyében, aki a hasáról át tudott fordulni a hátára, ám látszott, hogy azért rázta a hideg, valamint sokkal szívesebben lett volna bárhol máshol, csak nem épp a dobok mögötti hűvös padlózaton. Hiába gondolkodtam azonban, mint segíthetnék neki, egyáltalán semmi ép ötletem nem volt.

- Mehet a dobosra fény? – kérdezi mellettem az egyik világosító.

- Mehet szerintem csak óvatosan – gondolkodom.

- Ezt nem értem – motyogja még elhaladtában, de nem is foglalkozom vele.

Nem bírom megállni nevetés nélkül, amikor végül a három gitáros is felfedezte barátomat. Sőt, ki is használták a helyzetet némiképp.

Először Reita veszi észre, amikor a színpadon vág át, ám eredeti úti célja helyett a dobok mellett kötött ki.

Láttam, hogy sokan értetlenül bámulják, hogy vajon mit nézhet a basszeros. Habár ha nem tudtam volna az igazat, azt hittem volna, hogy Kainak beszél játék közben, és valami vicces dolgot mondhatott, hisz a következő pillanatban a basszeros felnevetett. Kai pedig ijedt kapja felé fejét.

Reita először Uruha fülébe mondhatta el a tényállást, mivel a gitáros egy gyors puszi és fanservice után szintén Kai mellé sétált, majd hátravetette a fejel, és felnevetett.

A következő Aoi volt, és tudtam, ezt soha többé nem fogjuk elfeledni. Még Kaorutól is fogunk kapni. Bár szerintem Ruki már felhívta ez ügyben, különben nem ment volna a show.

Csaknem imára kulcsoltam a kezeim, hogy legyen már végre vége a koncertnek, és szűnjenek meg Shini megpróbáltatásai. Végül felhangzott az utolsó dal. Shinya viszont a hirtelen beálló szünetben pozíciót akart változtatni, amit Kai akadályozott meg azzal, hogy a férfi mellkasára lépett kissé, és visszanyomta.

Rápillantott, és mivel nem kellett dobolnia, így a szája elé tette az egyik ütőt, jelezve, a másik maradjon csendben.

Azonban az egyik reflektor épp rajta állapodott meg, ezért egy ügyes mozdulattal vízszintesbe fordította a dobverőt, kinyújtotta nyelvét, és végignyalta.

Nyeltem egyet, vérem pedig hirtelen meglódult.

Nem ez a legmegfelelőbb pillanat a fantáziálgatásokra Die! Koncentrálj, Shinya még a padlón van, és ki kell onnan szedni minél előbb.

Végül elérkezett a ráadás, és a meghajlás, ugrás. Mindannyian lementek a színpadról, és most már hatan néztük a még mindig igen nagy gondban lévő Shinyát, akit mi jól láttunk. Szerencsére a tisztelt publikum nem. Ruki a száját harapdálta idegességben.

A közönség pedig lassan szedelőzködött, ráadásul a fények is égve maradtak.

- Mit csináljunk most? - tette le a gitárját Reita. - Nem mondom ügyes volt.

- Uraim, ideje lenne visszamenni az öltözőbe. Az ételek és italokat is hamarosan viszik - mondta a fiúknak az egyik személyzetis.

A férfi háta mögé pillantottam, és hirtelen eszembe jutott egy ötlet, amit valamelyik filmben láttam. Megfogtam a letakart zsúrkocsit, amin mindössze egy kisebb torta volt.

- Remélem, még maradt bennetek erő - mosolyodtam el. - Kezdődjék az extra fanservice.

Rukinak esik le a leghamarabb.

-Rendben – bólint, maga előtt tolta a kocsit, majd a dobok mellé állítja, pont úgy, hogy a feltápászkodó Shinya takarásban legyen. Elvette az ízletesnek tűnő édességet, a színpad elejére sétált, ahol a rajongók voltak. Mögötte lévő rész sötétségbe borult, hisz most ő volt a középpontban. Átnyújtotta a tortát az egyik rajongó lánynak, aki megilletődve tartotta, míg az énekes kigombolta az ingét, aztán elájult, amint teljesítette feladatát. Ruki megjutalmazta egy szívdöglesztő mosollyal.

Ruki is pokoli jól ért a vágyak felkorbácsolásához, amit mi sem bizonyított jobban, mint a felhangzó sikítások. A lehető legerotikusabban "falatozta" a vaníliás édességet, csöppet sem törődve azzal, ami a mellkasára esett. Ám megrúgtam volna Shinyát, amikor láttam, hogy ahelyett hogy végre mozdulna, vagyis bemászna a kocsi alá, helyette az előadást nézi, habár látni nem sokat láthatott, csak az énekes hátát.

Váratlanul Aoi és Uruha lépett el mellettem, egyenesen az énekes felé tartva, majd Reita is fellépet a színpadra, csak épp ő a kocsi felé.

Nem tudom mit mondhatott Uruha Rukinak, azonban akármi is volt az, sokat jelentett az énekesnek, mert miközben Uruha "letakarította" róla a sütit, egy könnycseppet ejtett a Chibi.

Reita sikeresen visszajutott hozzám, és Shinya azonnal kipattant a kocsi alól, tekintetét a színpadra függesztette. Aoi az énekes szájába dugta a krémes ujját, amit láthatóan élvezettel szopogatott Ruki. Megfogtam Shinya karját, mielőtt ostoba módon kironthatott volna.

- Érted teszik - mondtam neki, mire látszólag egy kicsit ellazult. Féltékeny.

Reita felnevetett mellettünk, amikor Ruki összekente a két gitáros ruháját, majd meghajoltak, utoljára, köszönetet mondott Ruki, és végül elindultak felénk.

Még kicsit sokkosan néztem kipirult arcát, hatalmas mosolyát. Már kezdem pedzegetni miért is van annyira oda érte Shini.

-Hol van Shinya? - kérdezi.

-Az öltözőnkbe ment - tájékoztatja Kai.

Mindannyian az öltözőbe mentünk, ám amikor belépett Ruki az élen, máris Shinya karjai közt találta magát, vad, szenvedélyes, birtokló csókban összeforrva. Tudtam, hogy a dobosunk ezzel mutatja meg mindenkinek, hogy Ruki az övé.

Kai édesen rám mosolyog és ad egy puszit az arcomra.

- Hüm? – pislogok.

- A többit otthon – azzal elnyúl egy kényelmesnek tűnő felületen.

- Megcsináltuk! - suttogta Ruki, miután szabaddá vált, de Shinyát ölelve.

- Igen, meg!  - nevetett fel Kai is.

- Te csak hallgass, hiszen miattad volt az egész! - feddte meg Ruki. A dobos vöröslő arcát látva mindenki elnevette magát, később pedig, mint egy ceremónián, Uruha, Reita és Aoi is meghajolt Shinya előtt azzal a szöveggel, hogy köszönik a segítséget. Na persze, én se most jöttem le a falvédőről, simán elfogadták és ezt így mutatják ki.

Így ért véget ez a furcsa, élményekkel teli koncert, amire örökre emlékezni fogunk.

Na, igen örökre. Kaoru nem is hagyja, hogy feledjük.

Annyira ki akadt, hogy még Toshi nyugtató keze sem volt képes csodát tenni.

Shini összehúzta magát. Nem akart bajt. És botrányt. Viszont a koncertről való visszajelzés jó volt. Senki nem vette észre a cserét. Egyetlen rajongó sem. És most kivételesen még felvétel sem készült. Vagy ami volt, azon még Kai mosolygott és nevetett össze-vissza. Mikor lejöttek a színpadról, szintén ott volt.

A Gazette menedzsere átjött hozzánk és meg köszönte a segítséget Shinyának és nekem is. Bár utóbbit nem értetem. De jól esett hallani.

- Szóval köszönetet mondott? – kérdi Kai a kocsihoz menet.

- Igen, de hogy nekem miért?

- Lüke – vállamba bokszol. – Talán azért mert időben… na jó, kis késéssel eljuttattál a helyszínre.

- Egyébként mi volt az-az „elfogadunk” szöveg?

- Oh – kicsit elpirul. – Míg engem te biztosítottál Shinya felől, addig Ruru és Aoi nem bíztak benne. De most már szabad utat adtak neki. Ugyan még figyelve lesz, hogy ne bántsa Rukit, de egyébként itt látszik, hogy menyire szereti.