18. fejezet: Ruki pov

Telefon csörgés rángat ki a meleg takaró, és az ölelő karok közül. Nehézkesen veszem fel.

- Hol a fenében vagy már megint! – hallom Reita csöppet sem kedves hangját.

-Ööö… – ennyit tudok kinyögni. Most, hogy mondjam meg, hogy nem bírok elszakadni Shinya mellől? Alig 1 hét és elmegy turnézni. Hónapokig nem látom majd, aztán alig ér vissza és mi is lelépünk hónapokra. Asszem már tudom mit éreztek az előző partnereim, mikor jött az indulás ideje. – Elaludtam? – kérdezem félénken Reitől.

- A héten már 4-szer!! – hallom meg Ruru hangját is. Asszem ki vagyok hangosítva. De jó nekem….

- Ruki, mindenki része fel van már véve kivéve a tiéd. Mondanám, hogy felénekelünk helyetted mindent, de nem tudom a rajongók mit szólnának hozzá, na meg a fejesek. – kuncog bele a telefonba Aoi is. Jaj de jó kedve van valakinek mérgelődök.

- Oké oké, értem én. Egy óra és ott vagyok.

- Max fél. – morog bele a készülékbe Reita és bontja a vonalat. Ha én nem vagyok toppon, akkor ő lesz olyan mint a rabszolgahajcsár… valami nem stimmel vele. De mi baja lehet? Kai sincs a toppont, ezért váltott Reita vezéré?

Fogalmam sincs, hogyan jutok el a próbateremig.

- Na végre! – hallom Reita morgolódó hangját, mikor beesek az ajtón szó szerint, mert nem veszem észre a küszöböt az orrom előtt.

- Bocs srácok, de…

- Tudjuk, elaludtál – fejezik be egyszerre a mondatomat.

- Igen – vakarom meg szemlesütve a fejem - 5 percet kérek és mehet a felvétel.

Gyorsan helyre teszem a gondolataim és előszedem a dalszövegeimet.

Érzem, hogy a hangszálaim nem örülnek ennek a 4 órás pokolnak, de majd otthon egy kis mézes teával jutalmazom meg őket. 10 perc pihenő után már csak Kai van bent a stúdióban. Egy másra nézünk és szinte egyszerre szólalunk meg.

- Shinya? – mondja ő.

- Die? – kérdem én. Egy beleegyező bólogatás után szinte ugyan azt olvassuk ki egymás szeméből. – Nehéz hónapok elé nézünk – jegyzem meg halkan.

Csak egyetértően sóhajt.

- Gyere, haza viszlek – szólal meg végül.

- Köszönöm – hálásan pillantok rá és fel állok. Ekkor beront Aoi és Uruha.

- Nem mentek sehova! – közli Aoi.

- Miért? – pislogok nagyokat.

- Mert még nincs kész a felvétel! – kontráz rá Reita. Hogy mikor jött be nem tudom, de ott áll és néz.

Hát lehet ilyenkor nemet mondani? Nem igazán. Főleg, hogy egy nagyon gyilkosan villogó szemű basszeros áll előttem. Két másik gitárossal.

Vissza megyek a mikrofonomhoz és kínzom még magam.

Mire minden nagyjából felkerül a szalagokra már alig van hangom.

- Kai vigyél haza, kérlek! – suttogom.

Csak bólint és megyünk is.

A kocsiban próbál beszélgetést kezdeményezni, de a motor zúgásától nem hallatszik a suttogásom. Végül feladja.

- Megérkeztünk – állítja le a motort Shinya háza előtt.

- Köszi – búcsúzom.

Shinya már otthon van és takarít, vagyis csak elsőre tűnik annak, mert később kiderül, hogy „csak” pakolászik.

- Már pakolsz is? – kérdezem kicsit elkámpicsorodva.

- Még csak előszedem a megfelelő ruhákat és kimosom őket – magyarázza és megy a fürdőbe, hogy elindítsa az újabb mosást.

Kicsit meg nyugszom ugyan, de valamiért a görcs még ott van bennem. Lehet azért, mert még nem feküdtünk le egymással? Aludni aludtunk együtt nem egyszer, de nem nyúlt hozzám, én akartam kezdeményezni, de nem engedte.

- Min gondolkozol Taka-chan? – ölel át hátulról. Megrezzenek.

- Csak azon, hogy mit fogok csinálni, ha elmész, mi lesz velem? – bújok karjai közé.

- Ez ügyben már szeretem volna beszélni veled, csak nem tudtam hogyan hozzam fel – a gombóc kétszer akkorára nő a torkomba mint mikor ide érkeztem volt.

- Miért? – nyögöm ki nagy nehezen.

- Gyere, készítek teát a torkodra, megint kifárasztottad magad – azzal a konyhába terelget. Gondosan felteszi a teát, mézet készít ki és nem szól hozzám, míg a gőzölgő bögre elém nem kerül.

- Most csak egy kisebb turnéra megyek el… kb. negyed évre. És hogy mit csináljunk? Van-e értelme így folytatni, vagy hagyjuk abba, hogy élni tudd az életed?

- Miért? – azt hiszem ez lesz a ma kérdése.

- Alig érek vissza, ti mentek is el – emlékeztet a nem is olyan rég örömmel bejelentett turnéra.

- Aham – totálisan lesokkolódtam. Ezt most nem akarom el hinni. – Shinya, ne tedd ezt velem – motyogom. Bögrémet forgatom és megpróbálom fel fogni, hogy a reggeli forró csókok után ezt mondja.

- Taka-chan jól vagy? – fogja meg a vállam.

- Nem, nem vagyok jól! – kiáltom magamból kikelve. – Miért mondod ezeket most, mintha szakítani akarnál? Nem akarlak elveszíteni, nem érdekel, hogy mennyire messze vagy!

Döbbenten pislog majd elmosolyodik.

- Most min vigyorogsz? – kérdezem durcásan.

- Kérlek, ne morogj, inkább gyere mára készültem valami érdekessel.

Azzal kimegy a konyhából. Kicsit magam alá zuhanok. Megiszom a teámat és csak utána követem a házigazdát. Miyu-chan a fürdőszoba ajtóban áll és érdeklődve figyel valamit, arra veszem az irányt.

- Miyu, most nem – hallom Shinya hangját.

- Mire készülsz? – állok meg a kutyus mögött.

- Oh, végre – csillan fel a szeme mikor meglát és beránt a helységbe és hangosan csattan az ajtó. Hátam a hideg falapnak nyomódik. Döbbenten pislogok.

- Shinya? – nyögöm ki nagy nehezen. Ekkor végre a szembe néz, amit ott látok teljesen lesokkol, jó értelemben, ugyanis olyan mérhetetlen vágy lángol benne, amit még nem láttam. Szinte perzsel a tekintete. Pontosan érzem, ahogy végig mér. Kezei nem engedik a vállam. Ne kezdjünk dobossal, ha nem tudjuk az erőviszonyokat. Shinyában is olyan erők lappanganak, amit nagyon nem néztem volna ki belőle.

- Eddig vissza fogtam magam, mert nem tudtam, hogy fogod viselni, ha elmegyek. De a mai kinyilatkozásod után ne várd el tőlem – azzal rá mar a számra. Először fel se fogom mit mond. Miattam fogta vissza magát? De miért? Annyi kérdés száguld át rajtam.

Sajnos most feltenni sem tudom őket és válaszokat se kapok, mert Shinya csókja elfeledtet mindent. Ezután hogyan kerülünk a tus alá, nem tudom és azt se, hogyan került le rólam a ruha. Mert azt tudom Shinyáról hogyan, én szedtem le.

Lemossa minden porcikámat, amivel enyhén zavarba is hoz, de nem csak az arcom gyullad ki, hanem a vágyam is fellángol.

Próbálom utánozni mozdulatait ugyan úgy dominálni, de nem megy.

Törülközőbe csavarva megyünk a hálójába. Miyu-chan innen is ki lesz zárva. Kicsit sír érte, de most ez nem tud érdekelni.

Shinya végig fektet az ágyon.

- Mért vártál eddig?

- Meg akartam bizonyosodni, hogy tényleg szeretnél velem lenni és nem csak hirtelen fel lángolás. – suttogja, majd csókjai elhalmoznak.

Voltam már férfival nem vitás. De amit most este éltem át az túl tett mindenen. Shinya vigyáz rám, mindenre oda figyel, mégis az élmény nem veszik el az óvatosságban.

Olyan gyönyöröket mutat meg, amiket nem is hittem volna, hogy át lehet élni.

Már rég elmúlt éjfél, mikor végre kienged a karjai közül és akkor is csak azért, hogy meg fürödjünk. Ölben visz ki, mert nem vagyok képes fel állni.

- Hogy fogok holnap felkelni? – suttogom, hangom azóta kétszer elment, én kicsit többször. Az emlékre elpirulok.

- Mire gondoltál az előbb? – kérdezi és megpuszilja a homlokom.

- Hát… - persze nem engedi befejezni a mondatot, csókol és megint kezdi. Honnan van ennyi energiája?

Nos a kádban a víz is kihűl, mire végzünk és még le is tusolunk utána.

- Elfáradtam – ásítok egy hatalmasat.

Már tisztán fekszünk a tiszta ágyban és befészkelem magam a karjai közé.

- Reggel felkeltelek – hallom még Shinya hangját, de elnyom az állom.

Reggel valami csikizi az arcom. Morcosan húzom össze az orrom és fordulok arrébb. A zaklatásom nem marad abba. Mikor eljut a tudatomig, hogy Shinya csókolja a nyakam már rég nincs rajtam a boxerem.

- Ha nem kelsz fel és folytatom, el fogsz késni! – dorombolja fülembe.

- Mi? – pattannak ki a szemeim.

- Végre – csókol meg lágyan. De kezét nem veszi el merevedésemről.

Még reggel is kifacsar és csak egy meleg tusolás után enged felöltözni.

- Hogy fogok ma így dolgozni? – kérdezem sokadára.

- Ahogy én – csókol meg és kimegyünk a kocsihoz.

Érdekes, mert pontosan érkezek. Még a fiúk is megnéznek maguknak. A héten majdnem minden nap elaludtam, de most pontosan érkezem. Mondjuk az is rájátszik, hogy direkt aludtam el, mert Shinyával akartam lenni és ők később kezdenek, mint mi.

- Látom jó volt az estéd – vigyorog Aoi. Döbbenten pislogok. Indulás előtt a tükörben kétszer is meg néztem, hogy nincs e rajtam folt. De Shinya nem hagyott nyomott. Akkor meg mi az árulkodó nyom rajtam?

- Csillognak a szemeid – hajol közelebb Uruha – és elnézőbb vagy, mert nem róttad fel Reitának a késését.

- Aha – pislogok párat és még mindig nem értem a dolgot.

Aoi leül mellém, míg Reita és Uruha kimennek innivalóért.

- Emlékszel mikor Kairól derült ki, hogy összejött Dievel? – kérdezi és előkotorja az uzsonnáját, dobosunk meg fel kapja a fejét.

- Igen emlékszem – mosolyodom el.

Édes jelenet volt mikor Kai teljesen zavart volt egész nap. És nem tudott koncentrálni és mindenen mosolygott és mindenre kedvesen bólogatott miközben fogalma sem volt miről van szó.

- Hé ne szekáljatok! – nevet közben az érintett.

- Nehéz, ha bandán kívül vagy szerelmes – sóhajtok, és a nem épp kellemes részek jutnak eszembe a tegnapból.

- Mi történt?

- Nemsokára mennek turnézni – feleli Kai helyettem – Ezt mindenki máshogy él meg. Die fel van pörögve, alig lehet le lőni.

- Akkor azért vagy olyan fáradékony mostanában? – kérdezi Aoi.

- Így is fogalmazhatunk – pirul el a dobos.

- Na de ne tereld el a figyelmem Rukiról! – fordul vissza felém a gitáros – Akkor mi történt, hogy egyik pillanatban a fellegekben jársz a másiban meg a béka feneke alatt hat méterrel?

- Tegnap majdnem szakítottunk, de csak azért mert nekem akart jót.

Két értetlen szempár mellé még kettő társul.

- Ezt kifejtenéd? – kérdezi vész jóslóan Reita.

- Nem kell azonnal rosszra gondolni!

- Akkor mire gondoljunk? – kérdi békítően Uruha.

- Mikor tegnap átmentem hozzá, szóba került a közelgő turnék időbeosztása. Kérdezte, hogy van e értelme így folytatni, kiakadtam és közöltem az érzésiemet erre otthagyott. Mire meg találtam már a fürdőben voltunk. Ezt a részt nem fejteném ki, mert nem rátok vonatkozik. Lényeg hogy kétszer is elment a hangom. És ma reggel jó hangulatban ébredtünk – a végét már csak motyogom. Kicsit feszélyez, hogy a magánszférám intimem rétegeit épp most meséltem el.

- Szóval végül megdöntött? – vereget vigyorogva hátba Aoi.

- Khm? – pislogok rá.

- Ne játszd az értetlent! – veszi át morogva a szót Reita – Mindannyian tudtuk, hogy még nem feküdtetek le.

- Honnan?

- Kaion is látszott és emlékezz vissza, anno még Aoin is meg látszott Ruru nyoma. – érvel a basszeros.

Ennyi döbbenet még nem elég egy napra. Ezek után be állit Kyo Nioval meg Nibuval. A kisrácról annyit tudok amennyit Shinya elmondott a fiúk faggatózására nem felelt. A kutyát meg Kaira bízzák míg elmennek turnézni. És ezzel véglegesen tudatosul, hogy nem lesz Shinyám egy jó darabig.

- Shinya! – kiáltom az előszobából.

-A konyhában vagyok.

Majdnem átesek a bőröndjén.

- Uh – morgom és megyek a konyhába.

- Szia! – vidul fel az arca és forró csókkal üdvözöl.

- A bőröndjeid?

- Holnap reggel jön értem a busz – hajtja le a fejét.

- Máris?

- Igen, sajnos – sóhajtja.

Kétségbeesetten ölelem magamhoz.

- Ma itt maradhatok? – kérdezem félve.

Felnevet.

- Mikor aludtál utoljára otthon? – kérdezi, választ se várva belém fojt minden mondatot.

Csókja kicsit birtoklóbb, mint amit eddig megszoktam. Érzem rajta a vágyát.

- Shinya – suttogom nevét, erre felkap. Lábaimmal átölelem derekát. A következő pillanatban már az ágyban landolok. Nem cicózik, a lényegre tér. Nincs finomkodás, nincs óvatoskodás. Az első menet vad és szenvedélyes. Csak kapkodom a levegőt és a fejem. Még nem volt ilyen, nem mintha olyan sokszor lettünk volna együtt.

Mikor lenne egy kis szusszanásnyi időm, nem enged el. Szorosan ölel magához, nem bánom, én is bújok hozzá. Nem akarom elengedni. Nem akarom, hogy elmenjen.

- Gyere, megfürdetlek – mosolyog rám és csókokkal halmozza el testem.

- Ilyenkor mindig úgy érzem magam, mint egy… - de nem fejezem be a mondatott, mert bele pirulok a gondolatba is, hogy olyan vagyok mint egy hercegnő. Pedig ahogy kivisz a fürdőbe és betesz a kádba… tisztára, mint egy hercegnő. Királylánynak érzem magam mellette, pedig max. királyfi lehetnék, de neki leszek hercegnő.

- Minek érzed magad? – kérdezi, miközben már a hátam mossa. Ez is olyan jó érzés, hosszú kecses ujjaival dörgöli a hátam.

- Mint egy királylány, vagy mint egy hercegnő – motyogom bágyadtan.

- Az én gyönyörű hercegnőm vagy – suttogja fülembe vágytól fűtötten.

Mire az ágyba kerültünk és már csak aludni van erőnk jócskán elmúlt éjfél is.

- Taka-chan – ölel magához Shinya és ránk teríti a takarót. Tenyere a hasamon pihen. Olyan jó így.

Annyira jó, hogy azt szeretném, hogy a reggel sose jöjjön el.

Motozást hallok… halk dobbanás, fojtott káromkodás. Reggel lenne már? Annyira nem vártam… de mért is nem, hirtelen nem jut eszembe.

Csak még egy kicsit had pihenjek.

Puha ajkak érintik az arcom, majd csukódik az ajtó.

Fejemben meg szólal a vészharang: Shinya!

Kami-sama! Elmenne anélkül, hogy fel keltene?

Még sose ugrottam ki ilyen hirtelen az ágyból és rángatna magamra egy nadrágot, ami a kezem ügyébe került. Kóvályog a fejem, de ez érdekel most a legkevésbé. A nagy rohanás közben pár dolgot magammal sodrok.

Shinya az ajtóból fordul vissza, mosolyogva nézi végig száguldásom és rombolásom. Karjai közé vetem magam, nem érdekel senki, csak még egyszer meg akarom ölelni.

- Nem akartalak fel kelteni – tol vissza a lakás kicsit árnyékosabb előszobájába. Homlokon puszil.

- Gyere már Shinya! – kiáltja Die.

- Pillanat! – kiáltja vissza a dobos.

- Jó utat! – motyogom zavartan.

- Köszönöm. – felnézek rá és csak mosolyát látom, majd kapok egy lágy, búcsú csókot.

Bambán bámulom, ahogy felszáll a hatalmas buszra és elmegy. Még egy félszeg béna integetésre is futja, amit nem hiszem, hogy látott a sötétített üvegek mögül.

Elment… Alig egy órája… pontosan 51perce és 32másodperce. Te jó ég, mit csinálok? Az órát lesem és kesergek? Nem szabad! Hisz nem örökre ment el csak negyed évre, csak három hónapig lesz távol, utána újra itt lesz. Na de így is sok! Vajon Kai, hogy viselte az elválást?

Úgy is meg tudom, ha bemegyek a stúdióba. Oh elkések! Nekem 15 percen belül bent kéne lennem és még rendes ruha sincs rajtam!

Csak 10 percet kések. Elkönyvelem jó pontnak. A teremben viszont csak Reita van, a gitárjával babrál valamit. Köszönünk egymásnak. Én levágódok és elkortyolom az automatás kávémat. Némaság borul ránk. Nincs kedvem beszélgetni. Kai is nem sokkal utána érkezik. Nagyon halkan köszön, szokatlan tőle, de számomra érthető. Végig nézek a doboson, ahogy vonszolja magát a dobok felé. Nem tudom el dönteni, hogy vízi, vagy szárazföldi hulla szeretne lenni, de úgy néz ki még Ő se döntötte el. Leül és neki áll egy nagyon szomorú Diru számnak, halkan énekelem a szöveget hozzá.

Ránézek Reitára és az arcára van írva, hogy nem tudja eldönteni, most sírjon a látványon, vagy körbe röhögjön minket.

Az utolsó dallamok és sorok közepébe ront be a két gitáros.

- Szép jó reggelt! – kiáltja Aoi.

- Már akinek – jegyzi meg Kai. Csak egyetértően bólintok egyet.

- Ne legyetek már ilyen gyászhuszárok! Direkt késünk – látványosan az órájára néz –, bő egy órát, hogy legyen időtök elköszönni.

Mint a lovak prüszkölök fel. Kai pedig mormog valamit az orra alatt.

- Nem használt srácok, ezek ketten olyanok voltak, mint akik halni készültek csak nem tudták el dönteni a sorrendet, hogy ki ki után – ad hangot véleményének Reita is.

Mért a szekálás van nála terítéken már megint? Mi baj van vele? Mi változott meg?

Szünetben Kaial ülünk a dohányzóban. Kai az uzsonnáját fogyasztja, amit nekem is kínálgat, de én csak a tüdőgyilkos nikotin rudam fogyasztom el, de abból dupla adaggal.

- Tőled, hogy ment el? – töröm meg a csendet.

- Honnan veszed, hogy én voltam otthon? – pislog fel.

- Tippeltem – vonok vállat.

- Hát… igazából otthonról indult el. Nem aludtam nála.

- Miért? – csúszik ki a számon.

- Kyo át hozta a kutyáját és rá vigyáztam.

- Akkor, hogy köszöntetek el?

- Reggel még mielőtt elment volna át jött hozzám. Hát érdekes egy ébresztő volt – itt elpirul. – Aztán jött érte Kaoru.

- Hogy fogjuk bírni nélkülük? – kérdezem csak úgy mellékesen.

- Nehezen – sóhajt nagyot Kai.

Mély hallgatásba és egyetértésbe burkolózunk.

A csendet telefonom csörgése zavarja meg. Shinyától kaptam sms-t.

„Most készülünk az első fel lépésre. Ne aggódj, majd hívunk titeket. Die üdvözli Kait csak még nem volt ideje telefont fogni én is csak boltba léptem meg. Csók”

- Die üdvözöl – tolmácsolom a jó kívánságot kicsit döbbenten.

- Ezek szerint egyben meg érkeztek – mosolyodik el Kai és már sokkal vidámabban megyünk vissza a terembe, hogy folytassuk a próbát.

Persze az élet nem áll meg, csak mert a szerelmünk épp ország járó turnéra ment.

Hulla fáradtan ülök be Kai mellé a kocsiba. Néha elgondolkodom, minek van nekem egyáltalán autóm? Úgy is mindig más furikázz.

Shinya nélkül szörnyű. Eddig se volt egyszerű, de most, hogy nincs velem, egyszerűen felemészt a hiánya.

Megállás nélkül hajtom a bandát, ez Kainak is jót tesz, mert nem gondolkodik és nekem is könnyebben megy a koncentráció. Felváltva mérgelődünk, bár a morgásba Reita is besegít. Még mindig nem fejtettem meg, hogy mi baja lehet.

- Ha nem kapcsoljátok ki vagy valami el veszem! – dühöng Uruha, mikor végre meg szólal a telefonom és szünetet rendelek el.

Velem párhuzamosan Kaié is.

- Akkor most menjetek egy kicsit pihenni! – azzal kivágtatok a teremből és a cigimmel felszerelve megyek az eldugottabb dohányzóba. Útközben felveszem.

- Szia! – köszönök.

Majd’ fél órán keresztül beszélgetek Shinyával. Olyan jó hallani a hangját. Bár ölelhetném. Nagyon hiányzik.

Elmeséli milyenek voltak a fellépései, milyenek a segítségeik, valamint, hogy menyire hiányzok neki, kérdezi mit csinálok itthon, vigyázok-ee magamra rendesen és még azt is mondja, hogy Miyu-chanja hiányol. Ilyenkor féltékeny vagyok a kis kutyára. Ő Shinyával lehet, én nem.

Aztán sietnie kell, mert megy a busz tovább csak egy kicsit álltak meg.

Szomorkásan térek vissza a próbaterembe. Kai még beszél Dievel.

Nem zavartatom magam megnézem a papírjainkat. És ekkor tűnik fel, hogy PV felvételünk lesz nem sokára. Öm… én azt hiszem valahol lemaradtam.

- Kai – kérdezem kicsit félve –, mikor lett kitűzve a felvétel időpontja? – három pár dühös szemet érzek magamon és Kai értetlenjével nézek szembe.

- Micsoda? – kérdezi zavartan.

Dobosunk a lehető legszétszórtabb mostanában. Nem csodálom. Én is az vagyok.

Végül is nem volt világ vége, hogy el felejtettem a felvétel kezdő dátumát.

A PV forgatása kelőképen leköt, így csak este veszem észre, hogy volt egy nem fogadott hívásom Shinyától.

Fel hívni nem merem, így csak írok neki sms-t, hogy bocsásson meg, de nem volt nálam kézközelben a telefon és, hogy majd hívjon fel ha rá ér.

Éjfél is elmúlik, mire lefekszem az ágyamba. Furcsa újra itthon aludni.

Meg csörren a telefonom.

Azonnal kapok utána, mint egy fuldokló az utolsó levegő buborékért.

Shinya fáradtan kíván jó éjszakát és elnézést kér, hogy eddig tartott, de a koncert teljesen kiszívta.